Ráncos képű fa mosolyod elvitte a nyár Görbe száraz és göcsörtös lettél Holdszáraz tenyered vegyél még egyet és legyél a fáradt ősz  hasítéknak jó  cserepek hason dörömböl az idő dobban a szív ver az űtő lihegj a fülembe ma légy a megváltó ima zúgó szélben zúgó eső ne állj meg és…

Így kezdődik. Egy kis hazugsággal. Minden alkalommal, amikor eszel, egy kicsit hazudsz magadnak. Egy kis kanálnyi hazugsággal többet, mint az előző nap. De mondhatnám azt is, hogy tíz grammal többet hazudsz, mint előző nap. Észre sem veszed, csak öt év múlva, tíz év múlva. Szuszogsz, nyögsz az évek…