egyszeregy

Hátranézve egyetlen út sem vezet sehová

2022. aug 07.

Csoda

írta: Szfira
Csoda


golem.jpg

 

Csak nézek, mint a moziban. Játszom a gógül istennel. Becsukom a szemem és rányomok a billentyűre. Aztán megnézem mit dobott ki a kereső. Magnép…

Hm. Ez értelmes. Az első link a Mag népe kifejezés, ami a magyarság transzcendes ideáinak bölcsője.

Kattogtatom az egeremet, és egyre inkább zavarban vagyok.

Olyan alapvető kérdésekkel képtelen vagyok zöldágra vergődni, amik eleddig természetesnek tűntek.

Magyarság.

Van olyan, hogy tiszta magyar, lengyel, szlovák? Uram bocsá’ amerikai, skandináv, európai?

A törökök itt éltek 150 évig, gondolom cölibátusban, és monarchia idején is szigorúan vették a házasodást.

És a háborúk? Csupa cölibátusban megőszült orosz, német szerzetes osztotta itt a … teremtés ...

Tovább Szólj hozzá

2021. jún 26.

Falusi legendák.

írta: Szfira
Falusi legendák.

falusi.jpg

 

 Történt egyszer, hogy Ráki Jóska megharagudott Árpira, a parkettásra. Árpi majd két mázsás, rettenet nagy ember volt, aki ráadásul az italt is bírta. Angyal lelkű volt a szentem, de ha nagy nehezen begurították, hát egykettőre pozdorját csinált a kocsma bútorzatától. Bár parkettás volt a tisztes szakmája, maszekban disznókat nevelt, és ő maga dolgozta fel őket. Még abból a fajtából eredezett, aki nem csak beszélte, értette is a szakmát. Hívták is sokan, mert olyankor nem ivott, csak szúrás előtt. Míg a tepertő parázsosra nem sült az üstben, egy korty annyi sem ment le a gigáján. Hanem aztán addig nem állt le, míg ki nem szaladt a torkából az összes tulipános, barna „jányos” nóta. Olyankor Árpi végigdáridózta a ...

Tovább Szólj hozzá

2021. máj 19.

Hal

írta: Szfira
Hal

hal.jpg

 

Folyton ezek az álmos, nyűgös reggelek. Papa utálta az egész reggeli tortúrát egészen addig, míg az első cigarettáját megsodorta, és leöblítette a füstöt a reggeli kávéval. Az asszony nehezen tűrte a reggeli szertartást. Folyton nyitogatta az ablakokat valami titkos kód szerint, akár egy morózus szolga. Zsörtölődve járkált a szobáról szobára és csöndben nyúzta az ócska szavak hegedűjét.

– Folyton ez a bagó, folyton ez a bagó…

Az öreg már a dallamát is ismerte, még tamtamot is adott az asszony a csoszogó papucsával. Már azt is bánta, hogy ezt kérte a haltól.

–  Nem kellett volna!

 Kérhetett volna bármit, de nem, neki asszony kellett. Sudár, magas, mélytüzű és vad asszony, mert ő maga is tűz volt. ...

Tovább Szólj hozzá

2021. ápr 29.

Könnyű séta

írta: Szfira
Könnyű séta

kapu.jpg

 

 

 

Prológus

 Hát ez vagyok én. Ennek a történetnek a mesélője. Hogy hogy nézek ki? Teljesen mindegy. Lehet, hogy magas vagyok vagy alacsony, kopasz vagy hosszú hajú, egyszemű vagy öt. Bármilyennek is láthat a kedves olvasó. Nem szükséges, hogy ember legyek, lehetek éppen UFO is. Éppen a hold árnyékos oldalán ücsörgöm és mindentlátó szememmel figyelem az emberiséget. Talán így még érdekesebb lesz a történet. Kezdjük.

2090.-ben járunk. A világ forr. Látszólag békés, de ez csak azért van így, mert elfedi a csöndes pusztulás. Tudják mi az a Könnyű Séta? Halálkapu. Tíz évvel ezelőtt beköszöntött a túlnépesedés apokalipszisa. Oly sok ember élt a földön, hogy a globális katasztrófa már csak egy kaján ...

Tovább Szólj hozzá

2021. ápr 16.

Dr. Téglássy Főnix esete az oroszlánnal

írta: Szfira
Dr. Téglássy Főnix esete az oroszlánnal


oroszlan.jpg

Dr. Téglássy Főnix feljebb tolta az orrán a szemüvegét.

– Na, ez szép! – dohogott magában és idegesen megrázta a kabátja ujját. Permetszerű apró sárcseppek fröccsentek szét róla. Erőltetett közönnyel nézte a cipőjét, nadrágját beterítő alvadt sarat, aztán felnézett az égre és halkan elmormolt egy kéretlen imát.

– Még ez is! – sziszegte. Elege volt az egészből. Most már végleg betelt a pohár. Arcára félszeg vigyort erőltetett a kín, ami belül feszítette. Aztán lassan csak elindult. Beállt a sorba. Az illékony forgatag ritmusa elringatta, ahogyan lépdelt a járdán, némán, lassan emésztő émelygéssel a gyomrában.  A siető tömeg közömbös némasággal fogadta magába. Elnyelte és egyre nagyobb biztonsággal ...

Tovább Szólj hozzá

2020. nov 11.

Test

írta: Szfira
Test



hus.jpg 

  Egy

Mikor az utolsó sóhaj is elhagyja a lelket, tulajdonképpen semmi sem történik.

A t est nem tud szeretni, érezni, lé legezni, üríteni, energiát feldolgozni többé .

Mozdulatlanná válik. Ha meglököd, az energia úgy szalad át rajta akár a villamos huzalon. Semmit nem emészt fel belőle, nem válik a részévé. Mégis mintha élne. Rugdoshatod akkor sem kel fel, csak az izmaid fáradnak el a dühtől.

Kelj fel! Nem hallod!

A test furcsa reakciója , hogy van füle, de nem hall, van szája, de nem beszél. Keze van , amivel nem fog, és lába , amivel nem jár. Szeme , ami vak és bőre , ami nem érez.

 

 Garai Huba a falu polgármestere megvakarta kopaszodó feje búbját. Hát mi a jóistent csináljon ő ezzel az egésszel? Ő, Garai Huba nem ilyesmire ...

Tovább Szólj hozzá

2020. aug 18.

Boldva

írta: Szfira
Boldva

 

keszkicsi.jpg

Kucsma bácsi az Kucsma bácsi. Senki sem tudta közülünk mért így hívták, de valahogy sohasem voltunk kíváncsiak, honnan ragadt rá ez a név. Hosszú nyári estéken,- amikor a vénasszonyok a kapu előtt lesték az „onokákat” miként játszanak a szekér rágta földút porában, Kucsma bácsi egyszer csak ott termett és leheveredett az árokparti nyers fűbe. Alacsony zömök ember volt. Kese, szétkalapolt hajjal, ami mindig egy kissé hátracsúszott csapott fején. Érdekes szeme volt, mintha savó folyt volna benne. Folyton szaladgáló kíváncsi tekintetű szempár. Hanem amikor mesélt, kinyílt a kékje, és olyankor elnyelt bennünket a tenger. Amint egy szó elhagyta a száját, egy szempillantás alatt hangja, mint a lágy szellő, körbe simogatta ...

Tovább Szólj hozzá

2020. aug 03.

Golgota

írta: Szfira
Golgota

  mellszivo.jpg

  Az ablakon bámultam kifelé.  Fagyos nap volt. Rettenet hideg.  Dél körül is szigorúan tartotta a mínuszokat.
Tízesével dobálta őket az ember hátára, arcába havat fújt, orrában a pára is befagyott.  Fázott a falu.
Az idő csöndes ropogással telt, nem azzal a gyerekzsivajos télvidám idővel, amit képeslapokon lát az ember.
Pedig karácsony körül járt már a december.  Ha kinéztem az ablakon, szikrázó tájat láttam, a jégkék fényben sziporkázó, angyalszínű időtlenség ült a világon.
- El kéne menned Marikáékhoz! - szólt az asszony. - Nagyon kéne az a mellszívó!
Mellszívó?  Erre a gondolatra felkaptam a fejem.
- Milyen mellszívó? Ja! A mellszívó.
Az ilyen dolgok kézről kézre jártak.
A fölös anyatej jó pénz, ...

Tovább Szólj hozzá

2020. júl 29.

Időjárók

írta: Szfira
Időjárók

Időjárók

Emlékszem nagyanyám mesélt először az Időjárókról.  Hosszú vézna emberek, nyúlánk nagy kezekkel. 

- A tanácselnök. Az is Időjáró vót. – motyogta egy darab kenyérbéllel a kezében. Már csak azt tudta elmajszolni gerezdekre vágott almával.  Tán hétéves lehettem. A tornácon ültünk és néztük a lemenő napot.

- Mit csinálnak az Időjárók? – kérdeztem vakargatva a térdemen bevarasodott sebet, amit még a biciklivel való taknyolásomkor szereztem.  Kellett nekem a Pantikának csinálni az agyam!

- Időjárók? – kérdezte magától. – Hát járták az időt. Bolondok voltak. Olyasmit csináltak, amit mások sose. Azt mondják az Ernő sem volt normális. Éjjel kinn járkált a mezőn oszt utána meg levót nyalva a ződ ...

Tovább Szólj hozzá

2020. feb 26.

Öregszem

írta: Szfira
Öregszem

 

 

Ráncos képű fa mosolyod elvitte a nyár

Görbe száraz és göcsörtös lettél

Holdszáraz tenyered

vegyél még egyet és legyél

a fáradt ősz

 hasítéknak jó 

cserepek

hason dörömböl az idő

dobban a szív

ver az űtő

lihegj a fülembe ma

légy a megváltó ima

zúgó szélben zúgó eső

ne állj meg és ne bújj elő

ne add meg magad

nézd hogy dagad

a fateknőben az idő kovásza

 

 

 

 

 

Tovább Szólj hozzá

süti beállítások módosítása