2017. ápr 11.

Erdőben járok

írta: Szfira
Erdőben járok

Sétálok mint az őzike. Át a zebrán. Pillangó lábakon lépkedek e könnyű délután, arcomon gyíkok, fülemben síp szól vagy harsona? Állatkert ez? Vagy csak a rokonok sikolya? Meghalt! Tudtad? Bénázott, mint a munkásosztályt kiosztó munkásruhák. 52 es, vagy Xl-es? Tébláb. Délibáb. Vakondok partija a mezőn át meg átfutó bigacsigák ott térdepelnek az idő torkán. Szívják a békepipát. A nap gúvadt pontszemükbe lopja szúrós fintorát. Büdösek a csigák és vértelenek.Mondják." Tovább tovább tovább tovább, fel búcsú csókra cimborák." A csigák közé ülök. Pókereznek. Ha nyernek meghal megáll az idő. Beszállok. Semmitmondó gyíkarccal kérek egy lapot. Egy felhőt húzok le az égről és felteszem. Esni kezd. A csigák felháborodva odébb másznak és az idő végre lélegzethez jutna ha volna tüdeje.Nincs. Én lélegzem helyette. Hiszek abban hogy az idő meghalhat. Pont annyira időtlen baromság mint a vallások szertelen hülyesége. Létezésnek gyökere, a van vagy nincs. Mind baromság. Szójátékok az elme gondolatviharában. Lenni vagy nem lenni? Ez nem kérdés, mert a létezés nem állapot. Nem kérdés mert nem vagy!

Vagy? Nem.

Szólj hozzá