Így kezdődik. Egy kis hazugsággal. Minden alkalommal, amikor eszel, egy kicsit hazudsz magadnak. Egy kis kanálnyi hazugsággal többet, mint az előző nap. De mondhatnám azt is, hogy tíz grammal többet hazudsz, mint előző nap. Észre sem veszed, csak öt év múlva, tíz év múlva. Szuszogsz, nyögsz az évek alatt rád rakódott hazugságoktól. Magas a vérnyomásod, nem tudsz leguggolni, nem alszol rendesen, orvoshoz jársz, okolod a korodat, a meszes ízületeidet. Pedig csak kamuztál mikor azt mondtad: - Ez nagyon finom, ezt még bekapod, ezt még lenyeled! Hát bekaptad, lenyelted, és most izzadva cipeled a napi 10 grammjaidat, amiből 10 kiló lett. Vagy 20. Vagy 30.

Egy őszi napon kezdődött. A feleségemmel ültünk a Balaton partján egy kávézó teraszán.

 Mikor a húsom tépem

s ketté szakítom a létem

ott ülök én

a világűr peremén fenn

akár kerek a világ akár nem

kihánytam a belem és olvasok belőle

sorsot és betűt

egyként látom

kivárom

míg gyémánt lesz belőlem barátom

mérgezel engem Seregek ura

a végtelen világűr peremén

ott ülünk, te meg én

ahol kristályhegyű a fény

ahol meghal minden remény

s beleimből kiolvasom

hogy kezedben tartod a sorsom

Az udvaron egy halom barna darabos törmelék

A vakondok biztos elmentek a boltba sörért.

Kergetek egy felhőt, de nem látom az időtlenséget a szemében.

Legyint és kacagva eloszlik az esti fényben.

Huncutul rángatódzva két láb fekszik az út peremén 

Sziporkázó őszi fény a talpam alatt recsegő rekedt remény

Nem ittam még semmit, csak kapar  torkom

Majd csak hoz egy sört nekem is a házi vakondom

Addig is kieresztem, vonítva a múltat,

Fogaim között szűrve a bánatos mosolyokat

Vigyorogva sétálok a szivárvány színű aszfalton

Kezeim mint a vasbeton

Oly szilárdan fogják a postást

Aki elvitte az utolsó leheletemet így már

Nem hagyott belőlem mást csak egy bűzlő tetemet

Szinészt, ki nem lát mást csak ...

Mostoha szerető vagyok

mind ti vagytok én

a szám sarkában lustán kérődző tehén

vagy a sarkon csikorgó sarok

a hasamban döglötten heverő felpüffedt kutyabajnok.

Égnem kellett hogy lássam

miben nóttem fel

egy borgőzös mezőn

részegen fecsegő mosolyon

minden ránc a ti vagytok korhadó homlokomon.

Hárman állnak,takonyzöld az ég.

Görbelábú Fikció ácsorog az uborkaföld szélén és a torzóját vakarja.Ne még!

Nemlétező fejében a jövő szövevénye:

A hálóban ragadt löttyedten lógó uborkák síkoltó népe.

Duzzadt földhalmok fején, mint megannyi sír tetején a kereszt: két levél

Mellyből majd kacskaringós bozont száll az ég felé.

S Uborkahalak, mellyet a lógó hasú uborkahalász

kaparász ki rücskös ujjaival az uborkahálóból.

Majd. Egyenlőre még csak a fejét vakarja.

Pézsmarcú Tengerokos Nagylátó szemével ránéz, pont úgy mint négy kiló csontos tarja

és hústáska szájából kifolyik egy betonoszlop merre az van írva:

- Nem úgy!

Pusztán, pőrén, mert ő nem így akarja.

Tömpe kezeive ...

Hagyjuk.

Kitapostuk.

Hagyjuk.

Kitapostunk minden vért.

Hagyjuk.

Kitapostunk minden vért a pocsolyákból.

Hagyjuk.

Kitapostunk minden vért a pocsolyákból visszapattanó koponyákból

Hagyjuk.

Kitapostunk minden vért a pocsolyákból  visszapattanó fénykoponyák szemüregében mosolygó tetvek szánalmas arcából.

Hagyjuk.

Kitapostunk minden vért a pocsolyákból visszapattanó fénykoponyákból mosolygó tetvek szánalmas arcából előmászott gondolatokból serkedő aforizmákon keresztül áradó mályvakék borongásból.

Hagyjuk.

Szia apa.

Mondvacsinált kisokos papiros,

hátraszegett fejjel kalap.

Leszúrható törpe csak ötezerper darab

Mari néni kis cvikkerét már nagyon unja

Szivacs csiribú csiribá mágikus ungabunga

Venne inkább valami mást

Ócsó most, csak harminckilenc a fém faház

Beköltöznének, laknának, lenne nagy daj daj

Volna ott hordónyi érkezési tepertő,

Tele volnának, mint kereszttel a temető

rakásban állna a Jasmin paradicsomos szar

Terítve lenne a Szögletes kerekasztal

Délcegen magozott babpiskóttal

és a hűtő szarásig Teszkó gazdaságos krémmel többféle ízben

Feloldódnának akkor ők a nagy egészben.

Mari néni kis cvikkerét már nagyon unja

Szivacs csiribú csiribá mágikus ungabunga

Csinálna már valami ...

Neked írok te siratófal!

Karcolok beléd betűt meg szmájlit.

Kaparom a meszet és rajzolok neked szépet,

Hanyat feküdt jézust is, hátha megérted.

Neked írok kedvesem!

Kedvesen.

Úgy ahogy a könnyűléptü nyári eső sír

Egy álmos délután

A mészárszék udvarán hortyogó hentesen.

Neked írok te semmitmondó paraszt!

Akinél már nem zörög a haraszt,

Mert elvitte a jövőmanó

Hiába volt a lábán vaskos bőr surranó.

És neked írok te senki!

Üres szavakat

Mert én aki megelégeltem a sok tátongó halat,

Önző beteges állat módjára

Folyton csak locsogok hiába,

Mint a sárban ragadt bögöly lába,

Míg fel nem nyalja egy sárga szemű bikaborjú szomjas lelke, szája.

Neked sírok te had!

Sírom ...

(Hánykolódom az internet pocsolyában. Nézőpont kérdése hogy elegánsan fuldoklom vagy lubickolok benne).

Aszondja Soros ügy CICU nem is volt. DE!Jöttek mindenhonnan bérencek meg fizetett köcsögök oszt ők izélnek itt.

Erre a másik ugyanazt mongya de Orbáncról. Jöttek ilyen fizetett köcsögök oszt ök csinyálják. Ja. Gyerekek a homokozóban szórják egymásra a homokot. Mondaná Hofi: "Jött a csősz oszt mindenkit kizavart az erdőből!"

De sehol nem van egy csősz se. Ha vóna egy vén bajszos dadus, de még az se!

DE!

A világ Nem!-ből és De!-ből áll. DE! Ezzel jól elvannak. Nem vagyunk állatok higgyétek eztet el nekem.DE! (a direk nyelvezet szándékos. Vagy de!) Mért nem? DE! Mert az állatvilágban eztet a pogrémát már régen ...

Sétálok mint az őzike. Át a zebrán. Pillangó lábakon lépkedek e könnyű délután, arcomon gyíkok, fülemben síp szól vagy harsona? Állatkert ez? Vagy csak a rokonok sikolya? Meghalt! Tudtad? Bénázott, mint a munkásosztályt kiosztó munkásruhák. 52 es, vagy Xl-es? Tébláb. Délibáb. Vakondok partija a mezőn át meg átfutó bigacsigák ott térdepelnek az idő torkán. Szívják a békepipát. A nap gúvadt pontszemükbe lopja szúrós fintorát. Büdösek a csigák és vértelenek.Mondják." Tovább tovább tovább tovább, fel búcsú csókra cimborák." A csigák közé ülök. Pókereznek. Ha nyernek meghal megáll az idő. Beszállok. Semmitmondó gyíkarccal kérek egy lapot. Egy felhőt húzok le az égről és felteszem. Esni kezd. A csigák felháborodva ...